|
„1543-ban a törökök elfoglalták Esztergom várát, s vele szemben a Duna partján lévÅ‘ település, mai nevén Párkány is a török félhold uralma alá került. Ekkortájt erre fele nehéz idÅ‘k jártak. Az ország felett hatalmas felhÅ‘k tornyosultak. Az emberek féltek, rettegésben éltek. Veszélybe került a kereszténység puszta léte is. Míg nem XI. Ince pápa kérésének eleget téve III. Sobieski János, lengyel király, hadvezér és Lotharingiai Károly osztrák fÅ‘herceg, parancsnok elindultak, hogy a törökök által elfoglalt területeket felszabadítsák…”
A párkányi LIMES-ANAVUM Regionális Kulturális Társulás és Párkány önkormányzata szervezésében október 24-én és 25-én városunk leghíresebb és egyben legjelentÅ‘sebb történelmi eseményének, az 1683. október 9-én lezajlott „Párkányi csata” 325. évfordulójának méltó megünneplésére került sor. Pénteken „A szabad Közép-Európa múltja és jövÅ‘je” címmel érdekfeszítÅ‘ nemzetközi konferencia zajlott a helyi VMK-ban. Az elÅ‘adók Szakács Lajos, hadtörténész Budapest (a Sobieski család leszármazottja), Arkadiusz Adamczyk professzor Lengyelország, Duka-Zólyomi Árpád, EP-képviselÅ‘ Szlovákia, Sógor Csaba, EP képviselÅ‘ Románia és a Magyar Országgyűlés Európai Uniós FÅ‘osztálya képviseletében Szesztay Ádám voltak. Vojtech Dangl pozsonyi hadtörténész elÅ‘adását Juhász Gyula tolmácsolásában hallgathattuk meg. A tartalmas elÅ‘adásokat Farkas Iván parlamenti képviselÅ‘ vezette fel. Ezt követÅ‘en a Városi Múzeumban GyÅ‘rfi Lajos szobrászművész kiállítását tekinthettük meg. A tárlatot a Magyar MűvelÅ‘dési Intézet és KépzÅ‘művészeti Lektorátus képviseletében Prókai Gábor nyitotta meg. Másnap az emlékünnepség ünnepi szentmisével folytatódott a római katolikus Szent Imre plébánia templomban. A fÅ‘celebráns Székely János segédpüspök volt. Közreműködtek Stilla Pectus nÅ‘i kamarakórus és a Szivárvány Vegyeskar. A templomból az ünneplÅ‘ vendégsereg átvonult a szoboravató ünnepség színhelyére, a Sobieski utcán, a plébánia elÅ‘tt újonnan kialakított kis parkhoz. Az összegyűlteket Szép Rudolf, Párkány alpolgármestere és Németh József, Esztergom alpolgármestere köszöntötte. Az emlékünnepség fÅ‘szónoka Zenon Kosiniak Kamysz, a lengyel hadügyminiszter helyettese volt. A nemzeti színű szalagok átvágásával megtörtént a díszes kÅ‘alapzatra ráhelyezett III. Sobieski János törökverÅ‘ lengyel király bronzból készült lovasszobrának a felavatása. GyÅ‘rfi Lajos, szobrászművész legújabb monumentális alkotása igencsak szépre sikeredett. Az emlékművet Székely János segédpüspök és Pólya Csaba református lelkész áldották meg. Ünnepi beszédet mondtak: Dušan ÄŒaploviÄ, szlovák miniszterelnök helyettes, Szentiványi Gábor, a magyar külügyminisztérium államtitkára, Csáky Pál, parlamenti képviselÅ‘, az MKP elnöke és Bogdan Wrzochalski, lengyel tanácsos. Dániel Erzsébet, a LIMES-ANAVUM Regionális Kulturális Társulás és szoborbizottság elnöke minden anyagi és erkölcsi támogatónak megköszönte a segítséget és az emlékművet a civil szervezet nevében átadta Párkány városának. Az emlékünnepséget Szigeti László, parlamenti képviselÅ‘ vezette le. Közreműködtek Dráfi Mátyás, Jászai díjas színművész és Ölveczky András, a komáromi „Álmodozók” diákszínpad tagja. A szoboravató emlékünnepség koszorúzással zárult. Az emlékmű megálmodói Sóky Árpád, Šedivý József, Bartusz Gulya építészmérnök és Barta Gulya festÅ‘művész voltak.  2003-ban a „Párkányi csata“ 320. évfordulójának alkalmából megrendezett I. történelmi konferencián elfogadott MEMORANDUM a párkányi diadal dicsÅ‘ségére felállítandó emlékmű szándékáról szólt. Megalakult a szoborbizottság, amely tevékenységével az emlékmű mihamarabbi megvalósítását tűzte ki céljául. Az önfeláldozó munka oroszlánrészét Dániel Erzsébet vállalta magára. FÅ‘ feladatának tekintette a lovasszobor összköltségének (4,5 millió korona) az elÅ‘teremtését. A sok utánajárás, kilincselés, levelezés során bizony számtalan akadályba ütközött. De úgy látszik a szobor ügy sikeres kimenetelének érdekében mindent megmozgatott. Ugyanis III. Sobieski János, lengyel király, hadvezér, 325 év múltán lám visszatért Párkányba. Ez alkalommal bronzszobor formájában, bizonyára békés szándékkal, hirdetvén a lengyel-magyar, lengyel-szlovák, illetve mindhárom nemzet közti barátság és együvé tartozás eszméit. 
Cucor Roland |
