Ha az emberi elismerĂ©sek vezĂ©reltĂ©k volna, bizonyára nem a göröngyös utat választja. MĂ©gis ezzel vĂvta ki mindenki megbecsĂĽlĂ©sĂ©t. Mons. Burián LászlĂł atya, vagy ahogyan sokan nevezik, Laci bácsi március 26-án a tanĂtĂłnap alkalmábĂłl átvehette Szent Gorazd nagy emlĂ©kĂ©rmĂ©t Eugen Jurzyca iskolaĂĽgyi minisztertĹ‘l az egĂ©sz Ă©letĂ©ben vĂ©gzett áldozatos munkájáért. Persze nem Ĺ‘ volt az egyetlen kitĂĽntetett, de Ĺ‘ volt az egyetlen, akit a jelenlevĹ‘k állva, egy percig is tapsoltak.
A 91 Ă©ves lelkiatyát nem könnyű utolĂ©rni. Vagy misĂ©zik, vagy gyĂłntat, vagy Ă©ppen interjĂşt ad. Párkányi lakásában azonban szakĂt ránk is idĹ‘t, nem azĂ©rt, mert szeret reflektorfĂ©nyben lenni, csupán azĂ©rt, hogy ezt a lehetĹ‘sĂ©get is kihasználja a tanĂtásra. Amikor a lakásba belĂ©ptem, szemem rögtön megakadt a vitrinben elhelyezett számtalan kitĂĽntetĂ©sen. Számolja mĂ©g? – tettem fel rögtön a kĂ©rdĂ©st. „Nem igazán, de tĂ©nyleg sokat kaptam. Nem tudom, melyik volt számomra a legkedvesebb, mindegyiket nagy örömmel vettem át. Ăšgy Ă©rzem, hogy ezt a kitĂĽntetĂ©st sem csak pedagĂłguskĂ©nt kaptam, hanem a papi munkám elismerĂ©sekĂ©nt is” – mondja. Laci bácsi 12 Ă©vig működött szlovák terĂĽlten, de sosem kĂ©nyszerĂĽlt arra, hogy feladja nemzetisĂ©gĂ©t. „Nem tartom sem a magyart nagyobbnak a szlováknál, sem a szlovákot a magyarnál. EgyenrangĂş állampolgárnak Ă©rzem magam, aki itt akarja jĂłl Ă©rezni magát. Tisztelem a más nemzetisĂ©gűeket, vallásĂşakat, de azt nem tudom elfogadni, ha bárki feladja hitĂ©t, nemzetisĂ©gĂ©t. Hogyan várhatnám Ă©n azt egy szlováktĂłl, hogy megbĂzzon bennem, ha azt látja, hogy feladtam mĂ©g a nemzetisĂ©gemet is? A megalkuvĂł magyarokat mĂ©g a szlovákok sem becsĂĽlik” – állapĂtja meg bölcsen Laci bácsi, aki egĂ©szen biztosan tudja, mirĹ‘l beszĂ©l. Akkor is ezt vallotta, amikor a deportált magyarok után indult az ismeretlenbe Ă©s felkutatta honfitársait, hogy legalább nĂ©mi vigaszt nyĂşjtson nekik. Ekkora áldozatra csak az Ĺ‘szinte hit Ă©s szeretet kĂ©pes. „Nem tartom magam hĹ‘snek, egyszerűen csak a munkámat vĂ©geztem örömmel, szeretettel. Ma is ezt teszem, mert az emberek nagyon várják a jĂł szĂłt, biztatást. Voltak erĹ‘t prĂłbálĂł pillanatok az Ă©letemben, de megráztam magam Ă©s tovább mentem” – mondja a 91 Ă©ves lelkiatya, aki mĂ©g ma is szeret vezetni, vasárnap kĂ©t misĂ©je is van, elsőáldozásra, bĂ©rmálkozásra kĂ©szĂti fel a gyerekeket, fiatalokat. „Igyekeztem mindig rendes embereket nevelni belĹ‘lĂĽk, akik pĂ©nzĂ©rt, jĂłlĂ©tĂ©rt nem tagadják meg a legfontosabbat, hitĂĽket Ă©s nemzetisĂ©gĂĽket. SzĂĽksĂ©g van okos Ă©s jĂł emberekre! Nem lehet az Ă©letben a gyűlöletre, a bosszúállásra Ă©pĂteni, csakis a szeretet vihet elĹ‘re” – vallja, majd rátĂ©rĂĽnk nĂ©hány aktuális kĂ©rdĂ©sre is. Ilyen pĂ©ldául az iskolák bezárása. „Nagyon meglátszik egy falun, ha nincs iskolája, pedagĂłgusa. Olyan ez, mintha elindulnĂ©k Pozsonyba, de sehol nem lenne ĂştjelzĹ‘ tábla. Lehet, hogy elĂ©rnĂ©k a cĂ©lba, de mindenkĂ©ppen nagyon sokáig tartana az Ăşt. Az ideális az lenne, ha a pedagĂłgus a pappal egyĂĽtt tudna foglalkozni a gyerekekkel” – tanácsolja. Laci bácsival mindenrĹ‘l lehet beszĂ©lni, Da Vinci kĂłdjárĂłl, az EurĂłpai UniĂłrĂłl, bármirĹ‘l. De mindent áthat a hit Ă©s az Ă©letbölcsessĂ©g, amivel a 91 Ă©ves, fiatalos pap rendelkezik. EzĂ©rt nehĂ©z akár egy sort is Ărni rĂłla, mert akármilyen jĂł Ărás szĂĽletne Burián LászlĂł nyugalmazott ebedi esperes-plĂ©bánosrĂłl, az mind ĂĽres fecsegĂ©skĂ©nt hatna. Laci bácsit szemĂ©lyesen kell ismerni! Egy biztos, ha tökĂ©letlenek is a fenti sorok, eddig talán mĂ©g sosem fordult elĹ‘, hogy a cikk Ărása közben, mĂg a beszĂ©lgetĂ©sre visszagondoltam, ennyire áthatott volna a jĂłlesĹ‘ Ă©rzĂ©s Ă©s az öröm, hogy 91 Ă©v nehĂ©z Ă©letĂşt után nem egy megtört, Ă©letunt emberre, hanem egy gerinces, szeretĹ‘ Ă©s örömtĹ‘l sugárzĂł papra találtam. Laci bácsinak ezĂşton is gratulálunk, jĂł egĂ©szsĂ©get Ă©s Isten áldását kĂvánjuk! Czigler MĂłnika
|