E képsorok láttán gondolatok hada kavargott a fejemben. Így például a már elcsépelt témának számító szlovák-magyar kapcsolat rossz vagy éppen megfelelő szintje, a politikusok sokszor meggondolatlan (vagy nagyon is átgondolt), majd nagy vitát kavaró nyilatkozatai. Vagy a vegyes házasságok és azok gyümölcsei, a kis ember, aki nap mint nap áthalad a hídon, közben szidja a szlovákot (mert mindent felvásárol a Tescóban), a jaffást – a magyart, mert nem tud vezetni és így sorolhatnám…
De vegyünk egy éles kanyart. Természetesnek vesszük, hogy van hidunk, holott alig néhány kilométerre tőlünk, így például Ipolypásztón, vagy Helembán hosszú évek óta küzdenek azért, hogy egy sokkal kisebb költségvetésű szerkezet ívelhessen át az alig pár méter széles Ipolyon. A megnyitók után hazafelé tartok. Elém tárul a Mária Valéria híd látványa. Bizonyára több 100, 1000 jármű hajtott át aznap rajta. A kérdés csupán az, hogy a járművek közül mennyi volt kamion? Merthogy a pátoszi hangulatból néhány másodperc alatt két, dupla pótkocsis kamion találkozása hajított vissza a jelenbe. Szinte döcögve tudtak, vagy mertek a híd közepén elhaladni egymás mellett. Mert ugye a mi szűk hidunk egy biciklissel való találkozást szembeforgalom esetén is nehézkessé tesz. A 22 tonnás teherbírásról már nem is beszélve. Egy középnehéz tehergépkocsi súlya üresen 15 tonna körül mozog. Rakománnyal együtt több mint 40 tonna lehet, ezt kettővel megszorozva már 80-nál járunk.
Heti egyszer-kétszer biztosan találkozom kamionnal. Rendszeresen használják a hidat. Én tényleg mindent megértek. Azt is, hogy nincs pénzük, idejük több 100 kilométert kerülni. Meg amúgy is, gazdasági válság volt, van, s lesz is. Azt viszont már nehezebben értem meg, hogy a fenébe nem lehet visszaszorítani, vagy megoldást keresni e jelenségre. Pedig a kamionosok kerülés ellenes kedve könnyen elvehető, úgy, ahogy könnyen megkereshető lenne a mindenki számára elfogadható megoldás. Az érintettek (s ez alatt nemcsak a kamionosokat értem) pedig röhögnek a markukba. Van is min szórakozni! Főleg, ha egyszer, ne adj Isten, valami történik a híddal…

K.-Sz.É.