A minap egy különleges levelet pottyantott elém az elektronikus postagalamb. Különlegessége nem abban rejlett, hogy könyvbemutatóra invitált, hiszen ilyesfajta meghívót elég gyakran kapok. A bemutatandó könyv témája volt az, ami megérintett. A levél feladója, Végh József úr Diósjenőről rövid magyarázattal látta el a küldeményt. Ebből megtudtam, hogy az ő nagyapja, Végh Károly hagyatékáról van szó, aki 1883-ban Párkányban született.

A soha nem látott kézirat már a Diósjenőn felépített új családi házban, annak építésekor egy titkos rejtekhelyen vészelte át a háborút, hogy aztán unokái összefogásával napvilágot láthasson 2011-ben. Az irodalomtörténész unoka – aki már 2005-ben megjelentette az Életet tanította című, Végh Károly kántortanító élettörténetét feldolgozó könyvét – azonnal munkához látott, hogy nyomda alá rendezze a bő száz éves lapokat. Felismerte ugyanis, hogy ezek az évszázados sorok olvasmányosságuk mellet rendkívül értékes kordokumentumnak is számítanak.
„Alapvetően az munkált benne, hogy gyermekkorát, a Párkányban eltöltött fiatalságát megörökítse” – olvashatjuk a könyv előszavában, majd így tovább: „Az ötvenes évek végén megrendülten mesélte, hogy az esztergomi bazilika dombjáról még látta a szülőházának tetejét, de hazalátogatni nem tudott.
A könyv azzal az időszakkal kezdődik, amikor még hajóhíd kötötte össze a két partot: „Majd elfelejtettem leírni, hogy a Dunán vashidunk van ám! Olyan magas, hogy a hajók is átmehetnek alatta. Tavaly még csak fából készült hajóhidunk volt. Ezt egy kicsit sajnáljuk is!” Hogy miért írja ezt az esztergomi Szent-Benedekrendi főgimnázium tanulója, Végh Károly? Hát azért, mert időnként felvonták a hajóhidat, hogy a gőzhajók átkelhessenek alatta, és ez az Esztergomba járó párkányi diákoknak jó ürügy volt arra, hogy a latin óráról elkéshessenek. A vashíddal ezt már nem lehetett eljátszani.
A könyvet lapozgatva az embernek olyan fura érzése támad, mintha igazándiból bele csöppent volna egy letűnt világ bájos, kamaszos mindennapjaiba. Abba a száztíz évvel ezelőtti párkányi világba, amely a családi házat is befogadó Gurgyalban és annak környékén, szűkebb pátriája miliőjében kel életre. Kivételes alkalom, hogy az ember egy ilyen őszinte hangvételű, az eseményeket autentikus módon feldolgozó, egyéni látásmóddal megírt sorokat olvashasson szülőföldjéről. Hogy ennyi év távlatából a már szinte vadregényesnek tűnő világ levegőjét magába szíva, megérintse egy messziről jövő, réges-régi üzenet. Végh Károly Párkányi napló című könyvét ajánlom mindazoknak, akik betekintést szeretnének kapni a több mint száz évvel ezelőtti Párkány mindennapjaiba, egy jóízű diákhumorral fűszerezett párkányi ifjú szemszögéből láttatva. És persze azoknak, akik „csupán” kitűnő sztorikkal, a múlt homályából előbukkanó ízes történésekkel szeretnék szórakoztatni magukat.
Meg lesz rá a lehetĹ‘sĂ©g, hiszen a decemberi hĂłnapban tervezzĂĽk a könyv bemutatĂłját a városi mĂşzeumban, melyrĹ‘l lapunk hasábjain fogjuk tájĂ©koztatni az Ă©rdeklĹ‘dĹ‘ket. Egyben felhĂ­vjuk kedves olvasĂłink figyelmĂ©t, hogy VĂ©gh JĂłzsef, aki jelen lesz a könyvbemutatĂłn, fel szeretnĂ© kutatni a Párkányban maradt rokoni szálakat. VĂ©gh KárolyrĂłl röviden mĂ©g annyit, hogy tanĂ­tĂłi oklevelĂ©nek megszerzĂ©se után 1903-ban LelĂ©dre kerĂĽlt kántortanĂ­tĂłnak, majd 1907-ben lett a diĂłsjenĹ‘i r. k. iskola kántortanĂ­tĂłja. Gazdag tanĂ­tĂłi pályafutását 1962-ben fejezte be DiĂłsjenĹ‘n. Aki VĂ©gh Károly leszármazottja, vagy egyĂ©b rokoni szálak fűzik hozzá, kĂ©rem, jelentkezzen a városi mĂşzeumban szemĂ©lyesen vagy a 7524002-es telefonszámon, esetleg a Táto e-mailová adresa je chránená pred spamovými robotmi, potrebujete mať zapnutý Javascript aby ste ju mohli vidieť. e-mail cĂ­men. KöszönjĂĽk.

Juhász Gyula