Az évekig, vagy inkább évtizedekig „feketelistán” szereplő zsírt, most úgy tűnik, rehabilitálják. Kiderült ugyanis, hogy nem a természetes eredetű táplálék, sokkal inkább a margarinok „ássák sírunkat”. Ki tudja, egyszer megéljük, hogy a most elmarasztalt hagyományos kenyeret is rehabilitálják?

Zsíros kenyér vöröshagymával
Tény, hogy két emberöltővel ezelőtt még csak abból éltek a falusiak, amit maguknak kitermeltek. Tény, hogy az egész napos fizikai munkához nem is kellett más, mint egy jó karaj házikenyér szalonnával, vöröshagymával, vagy megkenve egy kis disznózsírral. Az is igaz, hogy akkoriban nem ismertek minden betegséget, de ismeretlen fogalom volt a civilizációs betegség is, csakúgy, mint a ma már népbetegségként ismert túlsúlyosság, és a magas koleszterinszint is. Tény viszont az is, hogy az akkori zsíros kenyér más volt, mint a mostani. Nagyobb tiszteletnek is örvendett a kenyér, nem úgy, mint most. Most az elhízás bűnbakjaként van kikiáltva a zsírral együtt. Pedig mindkettő vajmi keveset tehet a ma jelentkező problémáinkról.

Mindennapi kenyerĂĽnk
A pékek szerint nem a kenyeret kell okolni az elhízásért. A liszt minősége más, mint korábban, ráadásul megváltozott az emberek vásárlási szokása is. „Régen a nagyapám megőrölte a búzát, a korpát kirostálta, és az állatoknak adta. Most a teljes kiőrlésű kenyér a módi”– mondta lapunknak egy pék. A reform ételek pedig épp ezt helyezik előtérbe. A péktermékek közt már el sem tudunk igazodni, annyi van. A hagyományos kenyér ma már nem divatos, vagy ha mégis, abból is az adalékanyagokkal felpuffasztottat keressük a polcokon. A hagyományos kenyér ugyanis megkérdezett pékünk szerint nem lyukacsos óriáskenyér, de napokig eláll, ezért keresik a kamionosok, hajósok is inkább ezt.

A zsírt már rehabilitálták
Most is összeszalad az ember szájában a nyál, ha a frissen kisült jó illatú hazai zsírra, és a finom ropogós tepertőre gondol. Persze ezt azok mondhatják el, akik nem álltak órákig a katlan előtt, és nem kevergették a zsírnak valót. A finom illatok ugyanis eltelítik az embert, az evésre ilyenkor az illető gondolni sem tud. A finomságot mostanság úgy tűnik, rehabilitálják, hiszen egyre több helyen rendeznek tepertő-sütő versenyt, sőt, még fogadások alkalmával is a svédasztal helyett tepertős pogácsa és zsíros kenyér lila hagymával megszórva fogadja a vendégeket. A zsírról ráadásul kiderült, hogy kevésbé ártalmas az emberi szervezetre, mint egyes margarinok. Jó néhány éven keresztül viszont épp az ellenkezőjét tömték a fejünkbe.

TĂ©vhitek
Nagyot téved az, aki azt gondolja, hogy a zsír ártalmas a szervezetre. Pedig joggal gondolhatjuk ezt az állandó negatív kampánynak köszönhetően, évtizedekig hallgattuk, hogy milyen sok kalóriát tartalmaz. A zsír valójában olyan fontos anyagokat tartalmaz, ami nélkül nem működhet „olajozottan” az emberi szervezet. Amellett, hogy energiaforrás, a sejtek építőelemei, ráadásul az emésztőrendszerben felszívódik. Kétségkívül a legegészségesebb az olívaolaj, mert ez a leggazdagabb a természetes anyagokban, ami szükséges az emberi szervezetnek. De tévedés azt hinni, hogy sütéshez is csak ezt kell használni. Sültekhez ugyanolyan jó a zsír, mert fő összetevője az olajsav, ugyanúgy, mint az olívaolajnál. A sertés zsír ráadásul nagyon stabil, és sokkal kevésbé oxidál a tárolás során, mint bármely más olaj. Az olívaolajra leginkább a libazsír hasonlít, ne féljünk tehát akár ezt is használni a főzésnél, sütésnél.

A zsiradék eredeti felhasználása
RĂ©gen a növĂ©nyi olajakat Ă©s állati eredetű zsiradĂ©kot nem csak a táplálkozásban hasznosĂ­tották. Ezzel világĂ­tottak, de a gyĂłgyászatban is ezt alkalmazták. A tyĂşkzsĂ­rt pĂ©ldául tĂĽdĹ‘- Ă©s lĂ©gcsĹ‘gyulladáskor, mint borogatást használták. Olajt nyertek többek között a lenbĹ‘l, mákbĂłl, tökmagbĂłl is. A növĂ©nyi olaj böjti eledelnek is számĂ­tott. NĂ©mely rĂ©giĂłkban igazi csemegĂ©nek számĂ­tott a kenyĂ©rre csöpögtetett, frissen sajtolt olaj.  Érdekes, hogy minden olyan Ă©telrĹ‘l, ami Ĺ‘seink számára termĂ©szetes volt, az elmĂşlt kĂ©t században kijelentettĂĽk (illetve elfogadtuk!), hogy nem egĂ©szsĂ©ges. Most pedig a gyártĂłk mindent megtesznek azĂ©rt, hogy olyan termĂ©ket kĂ­náljanak a vásárlĂłnak, ami hasonlĂ­t az eredetire, az igazi hazaira. Minden kĂ­sĂ©rlet azonban hasztalan. A nagy gyártĂłk műhelyĂ©bĹ‘l kikerĂĽlĹ‘ termĂ©kek távolrĂłl sem azonosak a hazaival. Mindezt csak az tudja, aki ivott igazi tehĂ©ntĹ‘l származĂł friss tejet, aki az ebbĹ‘l kĂ©szĂĽlt vajat, tĂşrĂłt, sajtot kĂłstolta, Ă©s aki rĂ©szt vett igazi hazai disznĂłtoron. De ahhoz, hogy megĂ©rtsĂĽk, Ă©s megbecsĂĽljĂĽk a termĂ©szetest, mĂ©g sok betegsĂ©gnek kell napvilágot látnia, amihez sokfajta diĂ©tát vagy gyĂłgyszert kell feltalálni, amibĹ‘l viszont csak kevesen fognak meggazdagodni…

Mit kell tudni a margarinrĂłl?
A 19. századra tehetjük születésének dátumát, állítólag III. Napóleon állíttatta elő egy patikussal katonái számára. Nagyon gyorsan elterjedt az egész világon, de egyre nagyobb arányban kezdték használni alapanyagul a növényi olajt. Mivel azonban ez sokkal cseppfolyósabb, mint az állati eredetű zsiradék, olyan gyártási módszert kellett alkalmazni, amely sűrűbbé teszi a végterméket. Ennek viszont az lett az eredménye, hogy az így keletkezett vegyület sokkal károsabb a szervezetre, mint a természetes zsír. Érdekes, hogy a koleszterinszint emelkedése és a cukorbetegség terjedése épp az 1900-as évekre vezethető vissza…

czm