 Ez év májusában egy felejthetetlen élményben volt részem, mivel azon szerencsés diákok közé tartozhattam, akik részt vehettek a spanyolországi Avilában megrendezett COMENIUS-PROJECT találkozóján. Góra Adriana és Lőrincz Nikolett tanárnők vezetésével a mi iskolánk 8 tagja Mihálka Mátyás, Štrbík Adrián, Tamás Ádám, Mejía Santiago, Pató Krisztina, Futó Vivien, Góra Máté és Kecskeméti Judit képviselhette Szlovákiát.
Rajtuk kívül még négy ország, Dánia, Belgium, Csehország és természetesen a hazai, spanyol csapat vett részt a találkozón. A célunk az volt, hogy megismertessük hazánk irodalmát prezentáció formájában, természetesen angol nyelven, valamint az, hogy kommunikáljunk. Még itthon, Párkányban összedugtuk a fejünket, mindenki beleadta a tudásának legjavát. Számomra nemcsak az ottlét volt különleges. Be kell, hogy valljam, életemben először ültem repülőgépen. Csodálatos, amikor ez a hatalmas monstrum a felhők fölé emelkedik, de még elképesztőbb, amikor földet ér. A madridi repülőtéren megvártuk a belga és a dán delegációt, majd együtt megnéztük Madrid belvárosát. Később visszatértünk a repülőtérre és a közben megérkező cseh diákokkal együtt vonultunk be Avilába, a rendezvény helyszínére. Nagyon szivélyesen fogadtak. A kommunikáció már az első perctől kezdve angol nyelven zajlott, ráadásul kétágyas szobákba, más ország tanulójával szállásolták el Bennünket. Én egy kedves, Dániából érkezett lánnyal oszthattam meg a szobámat. Olyannyira összebarátkoztunk, hogy köszönhető a mai technológia vívmányainak, a világháló segítségével, azóta is tarjuk a kapcsolatot. A másnapi prezentációk ismertetése nagyon jól sikerült, látva a tanárok tekintetét, szerintem mindenki elégedett volt. De még korántsem volt vége a napnak. Külön csoportokat alkottunk, és a „házigazda” diákok megmutatták az iskolájukat. Bejártunk minden „zegzugot”. A legszebbnek a könyvtárukat tartottam, de a sportpályájuk, a modern felszerelésű osztálytermeik, a rengeteg díjak, diplomák, serlegek és még a kicsi, de rendezett parkjuk sem volt elhanyagolható látvány. És ez még semmi. A nap fénypontja a városban lévő várfal, templomok, katedrálisok megtekintése volt. Elutaztunk megnézni Európa egyik legrégebbi egyetemét (Szalamanka). Láttuk az eredeti padokat. Érdekesség, hogy akinek nem sikerült diplomát szerezni, egy ún. szamárkapun keresztül hagyhatta el az egyetemet, ellentétben azzal, akinek sikerült, az a főkapun távozhatott. A Madrid-i kiránduláson nagy hatással volt rám a Prado múzeum, benne a szobrokkal, híres festők képeivel, festményeivel. Az operaházat, parlamentet és a királyi kastélyt sajnos csak kívülről szemlélhettük meg, de így is szép látvány tárult elénk. A szállásunk közvetlen közelében még sikerült egy monostort megtekintenünk. Szerencsénk volt, mert éppen egy nagy ünnepség kellős közepébe csöppentünk, állítólag, egy évben két alkalommal van ilyen nagyszabású ünnep a templomban. Elérkezett a búcsúzás ideje a várostól, a kedves házigazdáktól, a szobatársainktól és irányt vettünk újra a madridi repülőtér felé. Ugyanaz a feszültség izgalom és csodálatos élmény kavargott bennem, bennünk, mint az iderepülésünk alkalmával.
Kecskeméti Judit, az iskola diákja |