"Édesanyám drága szíve a legnagyobb kincsem“, s más hasonlóan melegen csengő verssorokkal köszöntöttük az édesanyákat óvodánkban anyák napja alkalmából.

Már hetekkel elĹ‘re tervezgettĂĽk, hogyan, mikĂ©pp tehetnĂ©nk ezt a dĂ©lutánt felejthetetlennĂ© Ă©desanyánk számára. Gyakoroltuk a szĂ©p köszöntĹ‘ verseket, minden gyerek kĂĽlön-kĂĽlön a saját Ă©desanyjához szĂłlĂłan. Persze, nem feledkeztĂĽnk meg a nagymamákrĂłl sem. NĂ©gy szĂ©p szĂ­npadi jelenetet is eljátszottunk, melyek tĂ©májukban a családhoz kötĹ‘dtek. Egyházi Ăłvodánkban odafigyelĂĽnk arra, hogy a legkisebbek is rĂ©szesei legyenek a mesejeleneteknek. S ha szerĂ©nyebb szereposztásban is, de már ismerkedhetnek a szĂ­npadi mozgás fortĂ©lyaival. Az anyák napi irodalmi szĂ­nkörben is kisebbek Ă©s nagyobbak egyaránt kivettĂ©k a rĂ©szĂĽket. Az utĂłbbi Ă©vekben pedig már nem maradhat el tánccsoportunk fellĂ©pĂ©se sem. Nagyon meghatĂł volt látni az öröm könnyeitĹ‘l csillogĂł anyai tekinteteket. Az ĂĽnnepĂ©ly abban a pillanatban csĂşcsosodott ki, mikor a gyerekek a saját kezűleg kĂ©szĂ­tett kinyithatĂł papĂ­rszĂ­vet Ă©s piros szĂ­v brossot ajándĂ©kozva borultak Ă©desanyjuk karjaiba. Ezt követĹ‘en ĂĽnnepi uzsonna várta a vendĂ©geket Ă©s a gyerekeket, s persze a legjobban a gyerekek által sĂĽtött mĂ©zeskalács szĂ­vecske Ă­zlett. Biztos vagyok benne, hogy ezen a dĂ©lutánon mindannyiunk gondolatában fontos helyet kapott a saját Ă©desanyja, s elgondolkodtunk azon, vajon kellĹ‘ szeretetet kapott-e tĹ‘lĂĽnk az Ă©vek során. Ne mulasszunk el egyetlen percet sem, hogy szeretetĂĽnket kimutassuk Ă©desanyánk felĂ©, addig, mĂ­g ezt megtehetjĂĽk.  Hisz Ă©desanya csak egy van, s azt a világ minden kincse sem pĂłtolja. Vigyázzunk, hogy erre mĂ©g idĹ‘ben ráébredjĂĽnk.

VĂ­zi Katalin, ĂłvodaigazgatĂł