Sobieski király nyomában
Piatok, 31.jla 2009 - 09:23 hod.

Lengyelország nemcsak területi nagysága vagy lakóinak száma miatt tartozik Európa nagy nemzetei közé. A gazdag történelmi múlttal rendelkező állam kiemelkedő egyéniségei munkáságukkal járultak hozzá az ország nemzetközi hírnevének megalapozásához, majd öregbítéséhez. Óriási az a szellemi örökség, amelyet hátrahagytak a művészet, tudomány, vagy akár a vallás területén. A nagy nevek közül a teljesség igénye nélkül mindenképpen megemlítendő: Nicolaus Kopernicusz (csillagász), Fryderyk Chopin (zongoraművész, zeneszerző), Adam Mickievicz (költő, drámaíró), Marie Curie Sklodowska (Nobel-díjas kémikus) és Karol Wojtyla – II. János Pál pápa, a nemrég elhunyt szentatya.
 

A lengyel királyok közül pedig számunkra főleg a „helyi vonatkozások” miatt III.Sobieski János (1624-1696) törökverő főhadvezér vált a legismertebbé. A lengyel fővárosban, Varsóban, illetve annak környékén találhatók azok az értékes műemlékek, amelyek III. János király uralkodásához, életéhez szorosan kapcsolódnak. Párkányból 2009.június 21-én egy 8 tagú bizottság utazott az északi szomszédhoz, hogy ezekkel a nevezetes emlékhelyekkel közelebbről megismerkedhessen. A hosszú út első állomása a lengyel kulturális központ Krakkó volt. A Wawel-királyi vár kívülről való megcsodálása és az Óváros megtekintése után a híres Posztó csarnok kávézójából gyönyörű kilátás nyílt Krakkó jellegzetes főterére. Ám ennél, még szebb és meglepőbb volt az ott elfogyasztott fél adag presszó kávé ára. Potom 3 euró 50 cent. Ó, te drága Krakkó! Még aznap este megérkeztünk a közel kétmillió lakosú fővárosba, Varsóba, ahol a város főügyésze, a vendégbarát Rajmund Chajneta és kedves felesége Jolanta asszony fogadtak bennünket. A három napos ott-tartózkodásunk ideje alatt a főváros központját, a történelmi magot mondhatnánk teljesen bejártuk. Mint a korabeli fényképeken láthattuk sajnos Varsó a második világháború alatt szinte teljesen elpusztult. Az áldozatok számáról ne is beszéljünk. A főváros területén lépten-nyomon számtalan emlékmű utal ezekre a tragikus, szomorú eseményekre. A fiatalos lendületű, jó kedélyű, főügyész úr helytörténészeket megszégyenítő szakismeretekkel kápráztatta el a kíváncsi társaságot és kalauzolta Varsó legnevezetesebb helyeire. Kastélyok, templomok, szobrok, parkok szemléjével teltek az eső mosta napok. A múlt század közepén épült szocialista realista építészeti stílus jegyeit viselő Kultúrpalota tornyából, madártávlatból Varsó csodálatos panorámája tárult elénk. A műemlékek közül kétségkívül a leglátványosabb III. Sobieski János király nyári rezidenciája, az ún. Wilanowa palota volt. Az egyedi királyi relikviákat szigorú tekintetű, szúrós szemű, többnyire nyugdíjas hölgyek őrizték. Még egy röpke látogatást tettünk a Chopin utcában található magyar nagykövetségen, majd a delegáció néhány tagját Andrzej Prewoznik a Lengyel Nemzeti Harc és Mártíromság Emlékét Őrző Tanács elnöke fogadta, aki nagyban segítette és az intézményen keresztül anyagilag támogatta a párkányi Sobieski lovas szobor kivitelezését. Ezt követően az egykori szobor bizottság három lelkes tagja Dániel Erzsébet, Boócz Mária és Palkovics Blanka a Lengyel Honvédelmi Minisztériumban Zenon Kosiniak Kamysz miniszterhelyettes kezéből átvette azt a köszönőlevelet, amely a lengyel- magyar-szlovák baráti kapcsolatok további ápolását szorgalmazza. A párkányiak Varsóban megkoszorúzták Antal József emléktábláját. Sajnos, az a pár „lengyel nap” úgy elszállt, hogy szinte észre sem vettük. Varsóval nem volt könnyű betelni, annál nehezebb volt tőle elbúcsúzni. Szerencsére többet kaptunk, mint amennyit vártunk. A meghívásért és a szívből jövő vendégszeretetért őszinte hála és köszönet jár a Chajneta házaspárnak.

Cucor Roland