Hamarosan itt a nyár, a szünidő, az üdülés, a kirándulás a kempingezés ideje. A cserkészek számára pedig a táborozásé. Egy csörgedező kispatak partja melletti tisztáson tábortűz fénye villan fel, cserkészek ülnek körülötte. Engedjék meg, hogy meghívjam Önöket közéjük és elmeséljem egy öregcserkész első táborozási élményét.

Már kisiskolás koromban vágyĂłdtam arra, hogy cserkĂ©sz legyek, Ă©s nyáron cserkĂ©sztáborba menjek. MĂ©g inkább vágyĂłdtam, miután Ă©desanyám elengedett a bátyámmal GödöllĹ‘re, a nagy nemzetközi cserkĂ©sztáborba, a Jamboryt meglátogatni. ĂŤgy mikor elsĹ‘s gimnazista lettem, ÉrsekĂşjvárott, ahol a gimnáziumnak volt cserkĂ©szcsapata, mindjárt be is iratkoztam Ă©s a szĂĽnidĹ‘ben már el is mentem kĂ©t hĂ©tre táborozni. Nagyon szĂ©p helyen voltunk.  Repište Ă©s Banská Ĺ tiavnica között egy kis patak mellet, amely körbe zárta a szikla alatti kis tisztást. Nagyon szĂ©pen teltek a napok, eljártunk kirándulni is Ă©s estĂ©nkĂ©nt tábortĂĽzet gyĂşjtottunk. Már az utolsĂł hĂ©t kezdĹ‘dött. A  tábortűz után  takarodĂłt fĂşjtak, lefekĂĽdtĂĽnk Ă©s hamar elaludtunk. Kis idĹ‘ telhetett el, amikor arra Ă©bredtĂĽnk, hogy riadĂłt trombitálnak. Gyorsan felöltözködtĂĽnk Ă©s a sátor elĹ‘tt sorakozva vártuk a táborparancsnokunk parancsát. Bejelentette, hogy ellensĂ©g támadta meg a táborunkat ezĂ©rt minden raj sorba felsorakozik a patak mentĂ©n Ă©s vĂ©di a tábort. Embereket láttunk a tĂşlsĂł parton ide-oda szaladgálni. Egy kis idĹ‘ mĂşltán csend lett Ă©s lefĂşjták a riadĂłt. Felzaklatottan fekĂĽdtĂĽnk le Ă©s álom nem jött a szemĂĽnkre. Egyszer csak azt halottuk, hogy furcsán kezd zĂşgni az erdĹ‘ Ă©s egyre hangosabban. Majd hatalmas villámlások csapdostak valahol a közelĂĽnkben, amit a szikla Ăşgy hangban, mint fĂ©nyben mindig utánozott. Nagy záporesĹ‘ következett. Mindnyájan a sátor egyik sarkába bĂşjtunk össze Ă©s elkezdtĂĽnk imádkozni. Több mint fĂ©lĂłrát tarthatott a szörnyű idĹ‘, nekĂĽnk vĂ©gtelennek tűnt. Meg is fogadtam, csak kerĂĽljek szerencsĂ©sen haza, soha többet nem megyek cserkĂ©sztáborba. Pár nap mĂşlva csomagoltunk Ă©s indultunk haza. Az Ăşjvári állomásra Ăşgy este hĂ©tre Ă©rkeztĂĽnk, az Ă©n vonatom egy Ăłra mĂşlva indult Párkányba. Ăšgy Ă©jfĂ©ltájban Ă©rkeztem meg. Az Ăşton minden állomás után állandĂłan figyeltem, hogy hányan maradnak mĂ©g a vonaton. VĂ©gre megĂ©rkeztĂĽnk. Rajtam kĂ­vĂĽl csak a kalauzok szálltak ki. Az állomáson mĂ©g egy kicsit vártam, hátha valaki mĂ©giscsak jön be a városba, de sajnos senki. ĂŤgy aztán fĂ©lve elindultam a  vaksötĂ©tben a három Ă©s fĂ©l kilomĂ©teres keramiton be a városba. Mindig jobban kezdtem fĂ©lni. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy ahogyan Ă©n lĂ©pkedek, ugyan Ăşgy valaki, lĂ©pkedve jön utánam, ha megálltam a lĂ©pĂ©sek zaja is elmaradt. Már kivert a verejtĂ©k, amikor rájöttem, hogy ezt a zajt a csajkám okozza a hátizsákom tetejĂ©n. VĂ©gre elĂ©rtem az állomási Ăşt azt a rĂ©szĂ©t, ahol voltak már házak Ă©s ahonnan már ki volt világĂ­tva az Ăşt. Itt ĂşjbĂłl megfogadtam, hogy nekem elegem volt a táborozásbĂłl Ă©s soha többĂ© nem megyek. Az Ăşj iskolaĂ©v kezdete elĹ‘tt egy kicsit gondolkodtam, azután megint jelentkeztem Ă©s az Ăłta is mindig, ha lehetett voltam nyáron cserkĂ©sztáborban.

Fatter Imre, öregcserkész