Hatvanöt évvel ezelőtt, 1946. június 23-án Isten szolgája, Buzalka segédpüspök úr papokat szentelt a pozsonyi Szent Márton székesegyházban. Ott volt köztük Burián László szenci újmisés is, aki Isten kegyelméből 2011. június 26-án vasmiséjét ünnepelte templomunkban.
A sok paptárs mellett a szentmisén részt vett Mons. Viliam Judák nyitrai megyéspüspök is.
A zsúfolásig megtelt templomban mindenki azért jött össze, hogy köszöntse Őt tisztelettel és őszinte szeretettel. Híveit mindig szeretettel fogadja, mindenkihez van kedves szava. Ha az elmúlt évekről, évtizedekről kérdezzük, általában azok szépségeit emeli ki, a Jó Isten kegyelmét, mely őt meghívta a papi hivatásra, és abban 65 éven át megtartotta. Isten emberének lenni soha nem volt könnyű, ma sem az. Azonban tudjuk, hogy a sok megpróbáltatás ellenére is boldog papi élete volt, bizonyára azért, mert hitt és hisz a szeretet végső győzelmében. S hogy mi volt az a lelki erő, amely minden helyzetben segítette, erősítette Őt, erre egy alkalommal így válaszolt:
"Egyszerű ez. Én az isteni útmutatás szerint szeretem az embereket. Lélekben megbocsátottam nekik, bármit is tettek velem. Isten pedig mindig velem volt, ha kellett, felemelt, máskor bátorított. S újra meg újra megbizonyosodtam arról, hogy a szeretet minden gonoszságot legyőz. Ezt igazolja az életem is."
Ezen a szép ünnepen sem az ünneplés volt fontos számára, hanem hogy hálát adhatott Istennek azért, hogy a pozsonyi székesegyházban tett fogadalmát megtarthatta, s annak szellemében szolgálhatott Isten dicsőségére, egyháza és hívei javára.
Megkérdeztem tőle, hogyan élte meg 65 éves papságát, amire a tőle megszokott szerénységgel így válaszolt:…édesanyám nekem azt mondta, csak akkor legyek pap, ha boldog pap leszek. És én boldog pap vagyok.
(Glázer)