Az idei, hatodik alkalommal megrendezett Múzeumok Éjszakája kiemelt rendezvényének számított a Pipatörténet c. kiállítás megnyitása a városi múzeumban. A június 18-i rendezvény mintegy 400 látogatója „szagolhatott” bele a pipások kissé sejtelmesnek gondolt, nyugalmat sugárzó világába.
A kiállítás a lévai Barsi Múzeum és a Nyitrai Pipatörténeti Klub közreműködésével jött létre. A 11 tárlóban elhelyezett, mintegy 270 darabból álló válogatás a pipatörténeti klub tulajdonát képezi. Jean Nicot de Villemain liszaboni francia nagykövet volt az, akiről a dohány botanikai nevet kapott – Nicotina Tabacum formában. Ő juttatta el a dohányt, mint dísznövényt 1560-ban Portugáliából Párizsba.
A dohányzás mintegy 3000 éves múltra tekint vissza. Az első pipákat az indiánok készítették, amiről a Közép-Amerikában található Maya reliefek is tanúskodnak. A híres indián pipák, a kalumetek megtalálhatók az egyik tárlóban sok egyéb afrikai és ázsiai pipával egyetemben.
A pipák egyik leggyakrabban használt alapanyaga az égetett agyag volt. Az ebből készített cseréppipa a 19. század elejéig szinte egyeduralkodó volt a pipázók körében. Alapvetően két fajtáját különböztetjük meg: az angol-holland típust és a török, vagy magyar típust. A tárlatunkon található legrégebbi ilyesfajta „dohányzási eszközök” a 17. századból származó angol-holland típusú cseréppipák. Leghíresebb gyártási helyeik Hollandiában Gouda, Angliában Broseley voltak. Napjainkban már igazi kuriózumnak számítanak.
Magyarországra a pipa török közvetítéssel jutott el a 16. században. A magyarországi cseréppipa készítés fellegvárai Selmecbánya és Debrecen voltak. A mai Szlovákia területén a legjelentősebb pipakészítő műhelyek a 18-19. században Selmecbányán kívül Zólyomban, Léván, Modorban és Körmöcbányán működtek. Itt tekinthetjük meg a selmecbányai Zachar Károly pipagyáros diplomáját 1896-ból, valamint az egykor méltán híres selmeczi "Zachar" cég számos remekművét is, melyeket egész Európában, de még az USA-ban is forgalmaztak. A kellemes, dohány illatú megnyitón minderről, és sok más, a pipával és pipázással kapcsolatos dolgokról is kaptak tájékoztatást a jelenlévők. A Nyitrai Pipatörténeti Klub alapító tagjai, Maroš Stražanec és Igor Escher, valamint a lévai Barsi Múzeum régész-történésze, Novák Pölhös Margaréta szakszerű, összefogó jellegű megnyitója után kötetlen társalgás keretében mindenki választ kapott kérdésére. Egyesek még saját gyűjteményük néhány féltve őrzött kincsét is magukkal hozták, melynek a kiállítók nagyon megörültek. Meg kell jegyeznem, hogy ez a kiállítás annál értékesebb számunkra, mivel Szlovákiában nem létezik pipamúzeum, tehát csak időszaki kiállítások formájában lehet az anyagot megtekinteni. A számos remekművet – köztük az elegáns pipatóriumokban felsorakoztatott míves tajtékkő pipákat – felvonultató párkányi tárlat szeptember 11-ig várja a pipatörténet iránt érdeklődő látogatókat.
Juhász Gyula