Húsvét közeledtével a városi múzeum egy olyan kiállítással kedveskedett a tisztelt közönségnek, amely bár nem kapcsolódik szorosan a húsvéti ünnepkör szokásaihoz, témáját, pontosabban annak anyagát illetően viszont szervesen beilleszthető ennek a szokásrendszernek a sorába. Ez pedig nem más, mint maga a tojás.

A hímestojás a tavaszi ünnepkör ősi kultikus szimbóluma számos nép hitvilágában. Az élet hordozója, amely magában rejti a múltat és jövőt. Az idők folyamán a hímestojás díszítésének egész jelképrendszere alakult ki, ami jóval a kereszténység előtti időből való. A leggyakrabban használt szín a piros, a díszítés legősibb módja a karcolás. Hagyományos, általánosan elterjedt az írott tojás. Ma is kedvelt a hagymahéjból főzött oldat. Szintén régi eljárás a metszés. Magyar jellegzetesség a patkolt vagy vasalt hímestojás.
A tojás megmunkálásának egyik újkori módszere a faragás. Ennek az igen nagy odafigyelést és pontosságot igénylő tevékenységnek szenteli szabad idejének nagy részét a Bényben élő Kremmer Dezső, aki közel 200 munkáját hozta el Párkányba. A tojások kézzel készítettek, egyediek és megismételhetetlenek. A kiállított tojáskülönlegességek között megtalálható fürj, tyúk, kacsa, liba, emu és strucctojás is. „Mindig a saját elképzeléseimet viszem be a formába. Szériába nem tudok dolgozni. Minden munkám egyedi darab” – vallja magáról a bényi tojásszobrász. Vannak egészen rendkívüli, egyedi alkotásai is. Tojásba faragta pl. a kéttornyú bényi templomot, vagy kuriózumként készített egy tojást, melyet ezer darab kövecskével díszített. Saját elmondása szerint az egyik legigényesebb munkája a Mága Zoltán hegedűművésznek készített kacsatojás, melybe belefargta az „A csitári hegyek alatt” című népdal kottáját, melyet a művész nevének betűi tartanak össze.
Kremmer Dezső eredeti szakmája papírgépész. Tojásfaragással csupán a négy évvel ezelőtti súlyos sérülése után kezdett el foglalkozni. Azt mondja, minden tojás egy új kihívást jelentett és jelent számára ma is. Az egyszerű halandó számára lehet, hogy minden tojás egyforma, de neki mégis mindegyik más. Talán meglepő lehet számunkra, hogy néha még a zenéből is kap ihletet. Munkáihoz magasfordulatú gravírozógépeket használ gyémántbevonatú tűkkel. Festéknek teát és „klasszikus” tojásfestéket használ, kedvenc színe – ahogy azt a kiállított mintákon is megszemlélhetjük – a natúr fehér. Az eszköz, amellyel a tojásokat befogja, egy ötágú „szerkezet”. Ez pedig nem más, mint a saját keze. Szinte elképzelni is lehetetlen, hogy azokkal a reszketős kezekkel ilyen művészi alkotásokat képes létrehozni.
Talán nem véletlen, hogy Kremmer Dezső épp a tojásfaragásban találta meg élete értelmét, hisz régi hagyomány szerint a tojás magában hordozza az élet ígéretét. Mi szemlélők ezáltal lehetünk részesei annak a csodálatos élménynek, melyet törékeny kis remekműveivel áraszt felénk. A Faragott tojások című tárlatot június 10-ig tekinthetik meg az érdeklődők a városi múzeumban.

Juhász