|
A Wikipédia szerint hazárdjátéknak az számít, ha valaki pénzét, egészségét, vagy az életét teszi fel tétként. Van, hogy csak azokat a játékokat tekintik hazárdjátéknak, amikor a nyeremény csakis a véletlenen múlik. Vannak államilag szervezett hazárdjátékok, mint a lottó, kenó, bingó, és vannak azok, amelyek a pénzszerzés célját szolgálják. Ilyenek a játék automaták. Az orosz rulettnél a tét pedig egyenesen az élet.
Mit szól ehhez a Biblia?
Vannak olyan országok, ahol szigorúan tilos a szerencsejáték, nálunk például csak 18 éven felülieknek megengedett. Érdekes, hogy a Biblia sem tiltja kifejezetten a hazárdjátékot, csak a hirtelen meggazdagodás vágyának veszélyére hívja fel a figyelmet. A Leviták könyvében például Józsue maga is sorsot vetett a törzsek között, így osztotta szét köztük a földterületet. Ugyanilyen módon jutottak hozzá a Szentírásban az áldozati bárányhoz is. De sehol nem találkozunk a Bibliában azzal, hogy a szerencsejátékot, mint aktív időtöltést, szórakozást alkalmazta volna valaki. Az Egyház azért ítéli el a szerencsejátékot például a kaszinókban, mert azok sokszor olcsón kínálják az alkoholt, és az illuminált állapotban lévő személy józan ítélőképességével karöltve a pénzét is elveszíti. Az államilag szervezett szerencsejátékokkal az a gond, hogy bár úgy vannak meghirdetve, mint amelyekből a befolyó összeget jótékony célokra használják, igazából, a sikertelen próbálkozások sora tönkreteheti az egyén életét.
Egyre több nő játszik
A felmérések ma azt mutatják, hogy egyre több női játékos regisztrál a világhálón, bár a hazárdjáték korábban szinte kizárólag a férfiak kiváltsága volt. A nők manapság többnyire az egyszerű, nem stratégiai játékokat játsszák. Eközben kikapcsolódást keresnek. Az internetes játékok viszont azért veszélyesek, mert idővel arra csábítják a játékost, hogy élesben is kipróbálja szerencséjét, pénzzel.
Mi a helyzet a kaszinókkal?
Körbenéztük a párkányi és környékbeli kaszinókban. Hétköznap délután öt óra tájban csakis kávéjukat, teájukat, illetve üdítőjüket fogyasztó vendégekkel találkoztunk. Egy embert sem láttunk játékgépnél. Egy meg nem nevezett helyen kérdésünkre azt mondták, a látogatottság a fizetéstől függ, a másik helyen ezt az állítást cáfolták. „Van, amikor teljesen tele vagyunk, de van olyan nap is, amikor egy érmét sem dobnak be a vendégek az automatába. Ez nem a fizetéstől függ” – mondta a pincérnő. Elismerték, hogy a válság bizony az olyan kisváros, mint Párkány kaszinóit nagymértékben érintette, kevés a munkalehetőség, nem forog a pénz. „Nem titok, sokan abban bíztak, hogy a válság épp ellenkezőleg hat az emberekre. Gyorsan szeretnének pénzhez jutni, ezért többen játszanak majd szerencsejátékot. Ez Párkányban nem jött be!” – mondta.
A játék, mint függőség
A probléma a szerencsejátékok esetében akkor kezdődik, amikor elfelejtjük, hogy a játék szórakozás, nem pénzkeresési lehetőség. Alapszabály, hogy ne akarjuk visszaszerezni az elvesztett pénzt, és csak az játsszon, aki megengedheti magának a veszteséget. Nem szabad megfeledkezni a minderre szánt időről, mert ha kedvtelése miatt valaki elfelejt munkába, iskolába menni, illetve hazudik arról, hogy hol járt, elveszti azt a pénzét is, amit ételre, vagy a hazaútra félretett, megfeledkezik a családról, barátokról, depresszióba esik. Annak az embernek, aki konfliktushelyzetben a feszültséget játékkal akarja levezetni, komoly gondjai vannak. Ebben az esetben már tulajdonképpen játékszenvedélyről van szó, amiből ugyanolyan nehéz kigyógyulni, mint az alkoholizmusból.
czm
|
