Virágkorát éli a bevásárló-turizmus, csak az iránya az, ami változott

Két-három évvel ezelĹ‘tt gyakorta találkozhattunk magyarországi szomszédjainkkal a szlovákiai bevásárlóközpontokban, akik nálunk jóval olcsóbban szerezhették be az élelmiszert, a benzint vagy a műszaki cikkeket. Az erĹ‘s euró és a gyenge forint miatt azonban megfordult az irány, most már szlovák rendszámú autókkal vannak tele a határ menti települések áruházainak parkolói és a töltĹ‘állomások. Szlovákia boltjai pedig konganak az ürességtĹ‘l, nincs forgalom, nincs pénz. EgyelĹ‘re errĹ‘l nem igazán szólnak a hírek, pedig az, hogy fizetésünket nem otthon költjük el, elĹ‘bb vagy utóbb meglátszik majd a gazdasági mutatókon. Az általunk megkérdezett magyarországi bolttulajdonosok elmondták, hogy vásárlóik többsége Szlovákiából érkezik. Ennek köszönhetĹ‘en vészelték át például a karácsony utáni holt szezont és ennek köszönhetĹ‘en tudják vállalkozásukat továbbra is fenntartani, hiszen a magyarok vásárlókedve mostanság igencsak megcsappant. A hús, a tojás, a liszt, az üdítĹ‘ italok és más alapélelmiszerek beszerzésére, valamint a műszaki, ruházati cikkek és a cipĹ‘k megvásárlására is jelenleg kedvezĹ‘bb áron lehetséges a Duna másik oldalán. A nagyobb bevásárlások alkalmával akár harminc százalékot is megtakaríthatunk. Aki gépkocsival megy át Magyarországra, az biztosan meglátogatja az ottani töltĹ‘állomásokat is. A benzin literjén ötven-hatvan, míg a gázolaj árán akár hetven forintot is spórolhatunk. A benzinkutak elmondása szerint hétköznap a tankoló autók rendszámának csaknem fele szlovák, hétvégén ez a szám tovább emelkedik. Nem csoda hát, hogy ismét virágkorát éli a bevásárló-, és benzinturizmus, csak az iránya az, ami változott.

A Magyarországon dolgozók húzták a rövidebbet

Azok, akik euróban kapják a fizetésüket, bizonyára nagy örömmel fogadnak minden egyes forint gyengülést, hisz forintba számolva egyre jobban keresnek. Azok azonban, akik a határ túloldalán dolgoznak, hónapról-hónapra kevesebbet visznek haza. Az egykor jónak számító Suzukis fizetés a jelenlegi állás szerint Szlovákiában már nem sokat ér. Egy munkásnak 120 ezer forint körüli a bére: ez az összeg nyáron 480 eurót ért, ma már csak 390-et. Most már biztosra vehetĹ‘, hogy a Magyarországon dolgozók érzik meg leginkább a bĹ‘rükön a pénznemváltást: mindezt az euró-forint ingadozó árfolyama is nagyban befolyásolja. „Tegyük fel, hogy egy bizonyos személy hitelre vett házat Szlovákiában. A bankkal kötött egyezség szerint havonta 100 eurót fizet törlesztésül, ez a nyári 240 forint per eurós árfolyam mellett 24 ezer forintot tett ki. A magyarországi pénznem azonban folyamatosan gyengül, a fenti összeg már rég nem elegendĹ‘ a részlet befizetésére. Ma már több mint 30 ezer forint szükségeltetik” - mondta szemléltetésül Koller Péter, egy pénzügyi tanácsadó, majd megjegyezte: mindez az élet más, pénzzel kapcsolatos területérĹ‘l is elmondható. A fenti folyamat azonban akár pozitívan is elsülhet: ehhez a forint euróhoz viszonyított erĹ‘södése szükséges. A tanácsadó szavai szerint ezekben a napokban még inkább vigyázni kell arra, hogy a felvett kölcsönök törlesztĹ‘ részletét hosszútávon is fizetni tudjuk, mert ez a legrövidebb út a végleges eladósodás felé. „Gyakran megesik, hogy a törlesztĹ‘ részletek megemelkednek, a megnĹ‘tt összeget pedig nehezen tudja hónapról hónapra kigazdálkodni a család. Az emberek sokszor gyorskölcsönökhöz nyúlnak, az áruvásárlási és mikro hitelekrĹ‘l azonban tudni kell, hogy a legdrágább kölcsönfajták közé tartoznak. A hagyományos hitelekhez képest többszörös kamatot is kiróhatnak rájuk a pénzintézetek” - magyarázta Koller, majd hozzátette: az ilyen hitelek használatát csak végsĹ‘ esetekben ajánlja.

Tovább nĹ‘ munkanélküliség

A gazdasági válság miatt kilenc százalék fölé emelkedett a munkanélküliek száma az országban, utoljára 2007-ben mértek ilyen magas értéket. A Munkaügyi Hivatal szerint októbertĹ‘l összesen 156 vállalat jelentette be az alkalmazottak számának csökkentését, összesen 15 ezer munkahely van veszélyben. A várakozások szerint márciusban és áprilisban tovább fog nĹ‘ni az állást keresĹ‘k száma. Mint azt Marta Ladzianska, az Érsekjúvári Járási Munkaügyi Hivatal Foglalkoztatáspolitikai Osztályának igazgatója lapunknak kifejtette, 2009. január 31-éig az érsekújvári járásban 9,25 százalékos volt a munkanélküliség. A párkányi régióban 2439 állástalant regisztráltak, januárban 279-el nĹ‘tt a ráta, a kínálkozó munkalehetĹ‘ségek száma mindössze 6 volt. Régiónk számára az egyedüli gyógyírt a szomszédos országban lévĹ‘ gyárak újbóli fellendülése jelentheti. Párkány környékén ugyanis egy olyan üzem sincs még csak tervben sem, amely több ezer személyt lenne képes alkalmazni. Eddig régiónk esetében a túloldalra, illetve az ottani munkalehetĹ‘ségekre hagyatkoztak a politikusok, a válság azonban megmutatta, hogy nagy szükség van egy komolyabb gyárra Párkányban, illetve régiójában is. Az autóipar, környékünk húzó ágazata, egyes sajtóhírek alapján lassan ébredezik, bizonyára egyes országok roncsprémiumai is hozzájárulnak ehhez. A gazdasági lapokban azonban arról is olvasni, hogy a válság java még hátra van. Mint azt a tanácsadó lapunknak elmondta, azok, akik most vesztették el a munkahelyüket, még fél évig kapják a segélyt, így az igazán nagy gondok csak nyártól várhatóak. „Ekkor már nem lesz bevételük, elfogy a pénz, nem lesz mibĹ‘l fizetni a hiteleket, melynek következményeként elveszi a bank az ingatlanokat” – vázolta az elkövetkezĹ‘ hónapok lehetséges történéseit a szakértĹ‘, aki szerint egyelĹ‘re nincs vége a lavinának. Mint elmondta, a gazdasági válságnak több állomása van: legelĹ‘ször a bank-, majd a termelĹ‘szektort érintette a krízis, a szolgáltatásokat nyújtókat egyelĹ‘re nem sújtották leépítések. Nagy pofont kaptak a fuvarozók is, és ha az utóbb említett szektor is leáll, további visszaesés várható. Az építĹ‘ipar egyelĹ‘re két lábon áll, azonban ma már csak a régi projektek befejezése folyik, a tervezĹ‘k már érzik, hogy baj van. Ezen ágazat szintén sok embert foglalkoztat. Szlovákiában jelenleg nulla százalékos a gazdasági növekedés, azt, hogy mi következik még, mikor ér véget a történelem második legnagyobb válsága, még a szakemberek sem tudják megmondani. „Senki sem tudja, mekkora a baj, mert annyira nagymértékű a világszintű összefonódás, hogy nincs olyan ember, aki átlátná a helyzetet” – szögezte le Koller, majd jó tanácsként megjegyezte: „spórolni, spórolni, spórolni, és fölöslegesen nem költekezni, mert a java még hátra van”.