Nemrég a kezembe került egy számomra teljesen ismeretlen kis verses kötet, melynek a címlapján a következĹ olvasható: Magyar Sion Himnusza, Buchnerné Nyárasdy Ilona költeményei. A kötet vallásos jellegĹą verseket tartalmaz, fĹleg Esztergom nevezetességeirĹl, illetve a királyi város jelentĹsebb személyiségeirĹl. A költemények között rábukkantam a „Párkány” címĹą versre, amelyen keresztül a költĹnĹ anno ily módon próbált üzenni az akkori párkányi magyaroknak.
PÁRKÁNY Párkányi mezĹkön szomorú az élet, Kupolád keresztje fénye arra téved. Toronyórád délt üt, harangod csilingel, Magyarok szívein az öröm kilincsel. Húsz éven át tartád te bennünk a lelket, Áhítattal töltél be minden kis telket. Imára serkentéd, búban vígasztalád, Megáldád, terítéd mindenki asztalát. Tornyod adott irányt, merre haladjanak, Lelki szenvedĹnek irgalmat adjanak, Hogy imádkozzanak az ellenségekért, Rajtad elkövetett égbántó vétkekért. Most szabad vagy újra! Szabad minden utad, SzellĹ, víz s a nagy híd, mind-mind feléd mutat. Párkányi magyarok! HĹą szívet hozzatok!A Bazilika vár! Zarándokoljatok! Összeállította: Cucor Roland |