|
"ĂdesanyĂĄm drĂĄga szĂve a legnagyobb kincsemâ, s mĂĄs hasonlĂłan melegen csengĹ verssorokkal kĂśszĂśntĂśttĂźk az ĂŠdesanyĂĄkat ĂłvodĂĄnkban anyĂĄk napja alkalmĂĄbĂłl.
MĂĄr hetekkel elĹre tervezgettĂźk, hogyan, mikĂŠpp tehetnĂŠnk ezt a dĂŠlutĂĄnt felejthetetlennĂŠ ĂŠdesanyĂĄnk szĂĄmĂĄra. Gyakoroltuk a szĂŠp kĂśszĂśntĹ verseket, minden gyerek kĂźlĂśn-kĂźlĂśn a sajĂĄt ĂŠdesanyjĂĄhoz szĂłlĂłan. Persze, nem feledkeztĂźnk meg a nagymamĂĄkrĂłl sem. NĂŠgy szĂŠp szĂnpadi jelenetet is eljĂĄtszottunk, melyek tĂŠmĂĄjukban a csalĂĄdhoz kĂśtĹdtek. EgyhĂĄzi ĂłvodĂĄnkban odafigyelĂźnk arra, hogy a legkisebbek is rĂŠszesei legyenek a mesejeleneteknek. S ha szerĂŠnyebb szereposztĂĄsban is, de mĂĄr ismerkedhetnek a szĂnpadi mozgĂĄs fortĂŠlyaival. Az anyĂĄk napi irodalmi szĂnkĂśrben is kisebbek ĂŠs nagyobbak egyarĂĄnt kivettĂŠk a rĂŠszĂźket. Az utĂłbbi ĂŠvekben pedig mĂĄr nem maradhat el tĂĄnccsoportunk fellĂŠpĂŠse sem. Nagyon meghatĂł volt lĂĄtni az ĂśrĂśm kĂśnnyeitĹl csillogĂł anyai tekinteteket. Az ĂźnnepĂŠly abban a pillanatban csĂşcsosodott ki, mikor a gyerekek a sajĂĄt kezĹąleg kĂŠszĂtett kinyithatĂł papĂrszĂvet ĂŠs piros szĂv brossot ajĂĄndĂŠkozva borultak ĂŠdesanyjuk karjaiba. Ezt kĂśvetĹen Ăźnnepi uzsonna vĂĄrta a vendĂŠgeket ĂŠs a gyerekeket, s persze a legjobban a gyerekek ĂĄltal sĂźtĂśtt mĂŠzeskalĂĄcs szĂvecske Ăzlett. Biztos vagyok benne, hogy ezen a dĂŠlutĂĄnon mindannyiunk gondolatĂĄban fontos helyet kapott a sajĂĄt ĂŠdesanyja, s elgondolkodtunk azon, vajon kellĹ szeretetet kapott-e tĹlĂźnk az ĂŠvek sorĂĄn. Ne mulasszunk el egyetlen percet sem, hogy szeretetĂźnket kimutassuk ĂŠdesanyĂĄnk felĂŠ, addig, mĂg ezt megtehetjĂźk. Hisz ĂŠdesanya csak egy van, s azt a vilĂĄg minden kincse sem pĂłtolja. VigyĂĄzzunk, hogy erre mĂŠg idĹben rĂĄĂŠbredjĂźnk.
VĂzi Katalin, ĂłvodaigazgatĂł |
