|
„1543-ban a törökök elfoglalták Esztergom várát, s vele szemben a Duna partján lévĹ település, mai nevén Párkány is a török félhold uralma alá került. Ekkortájt erre fele nehéz idĹk jártak. Az ország felett hatalmas felhĹk tornyosultak. Az emberek féltek, rettegésben éltek. Veszélybe került a kereszténység puszta léte is. Míg nem XI. Ince pápa kérésének eleget téve III. Sobieski János, lengyel király, hadvezér és Lotharingiai Károly osztrák fĹherceg, parancsnok elindultak, hogy a törökök által elfoglalt területeket felszabadítsák…”
A párkányi LIMES-ANAVUM Regionális Kulturális Társulás és Párkány önkormányzata szervezésében október 24-én és 25-én városunk leghíresebb és egyben legjelentĹsebb történelmi eseményének, az 1683. október 9-én lezajlott „Párkányi csata” 325. évfordulójának méltó megünneplésére került sor. Pénteken „A szabad Közép-Európa múltja és jövĹje” címmel érdekfeszítĹ nemzetközi konferencia zajlott a helyi VMK-ban. Az elĹadók Szakács Lajos, hadtörténész Budapest (a Sobieski család leszármazottja), Arkadiusz Adamczyk professzor Lengyelország, Duka-Zólyomi Árpád, EP-képviselĹ Szlovákia, Sógor Csaba, EP képviselĹ Románia és a Magyar OrszággyĹąlés Európai Uniós FĹosztálya képviseletében Szesztay Ádám voltak. Vojtech Dangl pozsonyi hadtörténész elĹadását Juhász Gyula tolmácsolásában hallgathattuk meg. A tartalmas elĹadásokat Farkas Iván parlamenti képviselĹ vezette fel. Ezt követĹen a Városi Múzeumban GyĹrfi Lajos szobrászmĹąvész kiállítását tekinthettük meg. A tárlatot a Magyar MĹąvelĹdési Intézet és KépzĹmĹąvészeti Lektorátus képviseletében Prókai Gábor nyitotta meg. Másnap az emlékünnepség ünnepi szentmisével folytatódott a római katolikus Szent Imre plébánia templomban. A fĹcelebráns Székely János segédpüspök volt. KözremĹąködtek Stilla Pectus nĹi kamarakórus és a Szivárvány Vegyeskar. A templomból az ünneplĹ vendégsereg átvonult a szoboravató ünnepség színhelyére, a Sobieski utcán, a plébánia elĹtt újonnan kialakított kis parkhoz. Az összegyĹąlteket Szép Rudolf, Párkány alpolgármestere és Németh József, Esztergom alpolgármestere köszöntötte. Az emlékünnepség fĹszónoka Zenon Kosiniak Kamysz, a lengyel hadügyminiszter helyettese volt. A nemzeti színĹą szalagok átvágásával megtörtént a díszes kĹalapzatra ráhelyezett III. Sobieski János törökverĹ lengyel király bronzból készült lovasszobrának a felavatása. GyĹrfi Lajos, szobrászmĹąvész legújabb monumentális alkotása igencsak szépre sikeredett. Az emlékmĹąvet Székely János segédpüspök és Pólya Csaba református lelkész áldották meg. Ünnepi beszédet mondtak: Dušan ÄaploviÄ, szlovák miniszterelnök helyettes, Szentiványi Gábor, a magyar külügyminisztérium államtitkára, Csáky Pál, parlamenti képviselĹ, az MKP elnöke és Bogdan Wrzochalski, lengyel tanácsos. Dániel Erzsébet, a LIMES-ANAVUM Regionális Kulturális Társulás és szoborbizottság elnöke minden anyagi és erkölcsi támogatónak megköszönte a segítséget és az emlékmĹąvet a civil szervezet nevében átadta Párkány városának. Az emlékünnepséget Szigeti László, parlamenti képviselĹ vezette le. KözremĹąködtek Dráfi Mátyás, Jászai díjas színmĹąvész és Ölveczky András, a komáromi „Álmodozók” diákszínpad tagja. A szoboravató emlékünnepség koszorúzással zárult. Az emlékmĹą megálmodói Sóky Árpád, Šedivý József, Bartusz Gulya építészmérnök és Barta Gulya festĹmĹąvész voltak.  2003-ban a „Párkányi csata“ 320. évfordulójának alkalmából megrendezett I. történelmi konferencián elfogadott MEMORANDUM a párkányi diadal dicsĹségére felállítandó emlékmĹą szándékáról szólt. Megalakult a szoborbizottság, amely tevékenységével az emlékmĹą mihamarabbi megvalósítását tĹązte ki céljául. Az önfeláldozó munka oroszlánrészét Dániel Erzsébet vállalta magára. FĹ feladatának tekintette a lovasszobor összköltségének (4,5 millió korona) az elĹteremtését. A sok utánajárás, kilincselés, levelezés során bizony számtalan akadályba ütközött. De úgy látszik a szobor ügy sikeres kimenetelének érdekében mindent megmozgatott. Ugyanis III. Sobieski János, lengyel király, hadvezér, 325 év múltán lám visszatért Párkányba. Ez alkalommal bronzszobor formájában, bizonyára békés szándékkal, hirdetvén a lengyel-magyar, lengyel-szlovák, illetve mindhárom nemzet közti barátság és együvé tartozás eszméit. 
Cucor Roland |
