A júliusig használatos, 1994-ben meghozott kisebbségi nyelvhasználati törvény ugyan engedte a kétnyelvű helységnévtáblák használatát (azokon a településeken, ahol a nemzetiségek aránya eléri a 20 százalékot), azonban tartalmazott egy olyan kitételt, mely szerint nem tartoznak a hatálya alá azon falvak, városok, amelyek szlovák történelmi személyek nevét viselik. Összesen 13 ilyen helységnév van az országban, köztük Párkány (Štúrovo) és Ógyalla (Hurbanovo) is. Bár Ivan Gašparovič, köztársasági elnök megvétózta a májusban meghozott törvényt, a parlament ismételten jóváhagyta azt. Az új jogszabálynak köszönhetően húszról tizenöt százalékra csökken a nyelvhasználati küszöb. Igaz, ehhez két népszámlásnak az eredménye szükségeltetik, így csak 2021-ben válhat reálissá. Ha a nemrégiben lezajlott számlálást is számításba vesszük, akkor 2016-ban léphet érvénybe (addig azonban jelentősen csökkenhet a magyar kisebbség számaránya...). Az új törvény értelmében a kisebbségi küszöböt elérő községekben, a hivatalok meghatározott órákban foglalkozhatnak a kisebbségi nyelven ügyüket intézőkkel. Az anyakönyvi, halotti kivonatokat, a házasságlevelet és más iratokat, engedélyeket, igazolásokat, állami- és kisebbségi nyelven is ki lehet állítani. Ezen kívül nemcsak a települések határába, de többek között az állomásokon is fel lehet tüntetni a magyar helységneveket, s a nyilvános feliratok is kétnyelvűvé válhatnak. Sőt, a fontosabb információkat, veszélyhelyzetre figyelmeztető feliratokat a kisebbségek nyelvén kötelező kiírni. A fent említetteket 2012. június 30-ig kell kihelyezni, e tett elmulasztásáért büntetés járhat.

Kikerül a Párkány helységnév tábla

Néhány, eddig tiltólistán lévő község és város határába újra kikerülhetnek a magyar nyelvű helységnév táblák. Bár egyes magyarázatok szerint ehhez még egy rendeletet, mely közli a kisebbségi nyelven is használatos településnevek jegyzékét, módosítani kell. Az irat kiadására ősszel kerülhet sor. Az új jogszabály néhány esetben előre megszabott időponthoz köti az intézkedések bevezetését. Ebben az esetben azonban nincs ilyen. Mivel a jegyzék nem készült el időre, maga a törvény azonban életbe lépett, ráadásul erősebb a rendeletnél, már most is kihelyezhetőek a helységnév táblák. A júniusi párkányi testületi ülésen ezért Csepregi Zoltán, MKP-s képviselő, arra kérte Oravec Ján, polgármestert, hogy a magyar megnevezés késedelem nélkül kerüljön a helyére. Oravec erre ígéretet tett, így feltehetően néhány héten belül már nemcsak a Štúrovo, hanem a Párkány tábla is köszönt bennünket a városba érve. Csepregi Zoltán lapunknak elmondta: mivel a táblatörvény jogilag megszűnt, sportosan szólva „szabad a pálya“ a tábla-kérdés ügyében, ezért bátorkodott interpellálni a polgármester urat, hogy ne húzzák-halasszák ennek a kérdésnek a megoldását, intézkedjenek mihamarabb és végre a lehető leggyorsabban kerüljön már ki a város elé a Párkány tábla is.

Volt egyszer egy népszavazás…

Húsz év telt el azóta, hogy Párkányban népszavazást tartottak a város eredeti nevének visszaállításáról. Szimbolikus jelentősége volt annak, hogy a népszavazást 1991. november 17-én, a "bársonyos forradalom" második évfordulóján tartották. Mindjárt az elején kezdjük az adatokkal. Ezen az esős, demokrácia-próbáló napon a 9594 szavazásra jogosult polgár 54,04%-a, vagyis 5185 fő nyilvánította ki véleményét, melynek következtében a népszavazás érvényes volt! Ebből 87,10%, vagyis 4519 fő szavazott igennel, azaz a „Parkan” név mellett foglalt állást, 12,16% pedig ellene. Viszont az ügyet ezzel még nem zárták le, ugyanis az akkori törvény értelmében a Járási Helynévtani Bizottság és a Szlovák Belügyminisztérium szakbizottságának véleményezése alapján mondta ki a kormány a végső szót. A Párkány és Vidéke korabeli száma így nyilvánította ki óhaját: „Reméljük, hogy a döntésre nem kell sokáig várnunk!” Jogos volt az optimizmus, hiszen ekkorra már több szlovákiai település kiharcolta régi nevének visszaállítását. Az ügy – mert az lett belőle – jelentős sajtóvisszhangot kapott úgy az országos médiákban, mint az akkor útjára induló helyi lapban is.

Győzött az össztársadalmi érdek?

A minisztérium helynévtani bizottsága csak jó fél évre rá tárgyalta az ügyet, és egyhangú elutasító ajánlást küldött a kormány felé. Tette mindezt annak ellenére, hogy semmilyen szakmai vagy jogi ellenérvet nem tudott felmutatni. Legfőbb érvként azt hozta fel, hogy „az össztársadalmi érdeknek” ez esetben elsőbbséget kell élveznie a „helyi érdekkel” szemben. A párkányi önkormányzat éles hangú állásfoglalásban tiltakozott a bizottság döntése ellen: „ –Az össztársadalmi érdek nem hagyhatja figyelmen kívül a helyi érdeket, hanem abból kell, hogy kiinduljon – feltéve, ha a demokratikus polgári elvet tartjuk szem előtt... – Egy demokratikus kormányzat számára elsősorban a demokratikus vívmányok és intézmények védelme kell legyen presztízskérdés; többek között a népszavazás intézményének védelme, amely a népfelség megnyilvánulásának legautentikusabb formája”. Tovább folytatva: „Az SZK Belügyminisztériuma Helynévtani Bizottsága állásfoglalásával meggátolni igyekszik jogaink érvényesítését, annak ellenére, hogy a törvények szabta követelményeknek teljes mértékben eleget tettünk. Ennek okán, ezen állásfoglalás ellen tiltakozunk". Mivel új választások előtt állt az ország, az akkor hivatalban lévő Čarnogurský-vezette kormány a döntés felelősségét nem merte magára vállalni. Így a végleges döntés az újonnan felállt Mečiar-kormányra maradt, amely „nemes” egyszerűséggel elsöpörte a népszavazás eredményét. Tuchy�a belügyminiszter a döntést levélben indokolta: „...a község neve nemcsak a község polgárainak, esetleg a szűkebb régiónak az ügye, hanem a tágabb régió és az állam ügye is”, továbbá hogy a kormány „nem helyezheti a helyi érdekeket az össztársadalmi, nemzetközi és állami érdekek fölé.” Hogy konkrétan melyek voltak ezek az érdekek, azt a belügyminiszter úr nem árulta el. Az önkormányzat állásfoglalásban utasította el a határozatot: „Nézetünk az, hogy ez a döntés megerősítette azt az 1948-as értelmetlen cselekedetet, amellyel városunkat megfosztották több mint 400 éve viselt nevétől, mégpedig teljességgel megindokolhatatlan és semmi által nem igazolható totalitárius módon. Megdöbbentő számunkra, hogy egy ilyen állapot tartósítása a helynévtani bizottság, ill. a kormány számára „össztársadalmi érdek“, míg a város polgárai akaratának tiszteletben tartása – amely ellen Ön szerint sem merültek fel tényszerű kifogások – nem számít annak.“ A város ezután már hiába kérte a döntés felülvizsgálását, valamint a területi és közigazgatási felosztásról szóló 517/1990-es sz. törvény megváltoztatását, azt a kormány lezárt ügynek tekintette, és nem foglalkozott vele tovább. A friss demokrácia léket kapott Szlovákiában.

Párkány név-története a krónikák szerint a római kortól ismert. Ekkor a Limes egyik hídfője volt e helyen, amelyet a források Anavum néven említenek. Később a garamszentbenedeki apátság 1075-ből származó alapítólevele a helyet Kokot néven említi (de általában a Kakath, vagy a Kakat megnevezést használjuk). A következő névváltozás a török hódoltsághoz fűződik, több dokumentum Dsigerdelen Parkan-ként említi a települést, amely szó szerinti fordításban „az ellenség májába ékelődő erőd”-öt jelent. A török elnevezésből maradt meg a Parkan, később Párkány név, amelyet 1948-ban változtattak Štúrovo-ra.

Az Ister-Granum Eurorégió magyarországi települései közül a legtöbb helyen a magyar nyelvű tábla mellett a nemzetiségi elnevezés is olvasható: Csobánka-Čobanka és Tschowanka, Csolnok-Tscholnok, Kesztölc-Kestúc, Leányvár-Leinwar, Mogyorósbánya-Moďoróš, Nyergesújfalu-Sattelneudorf, Piliscsév-Čív, Piliscsaba-Tschawa, Pilisszántó-Santov, Plisszentkereszt-Mlynky, Pilisszentlátszó-Senváclav, Süttő-Schitta, Tát-Taath.

Juhász, Kasza-Szép