A régmúlt idĹ‘kben Párkány bizonyos részeit nagy árterületek képezték. Ezeken a helyeken szinte egész évben úgymond állt a víz. Ám ma már kevesen tudják, hogy ezek mellett városunk egyik pontján még egy artézi forrás is létezett. A múlt század 30-as éveinek végén az akkori városi vezetĹ‘ség többek között e forrás körüli kis építmény létrehozásának a gondolatát vetette fel. Ennek kialakítására a Szent Imre tér végén a mostani Casablanca étteremmel majdhogynem szembeni helyen került sor, ahol az artézi forrás szabadon csordogált. A földbe mélyített, kibetonozott téglalap alakú négyszögben (kb. 2x3 méter), amely vaskorláttal volt körbevéve lépcsĹ‘k vezettek az artézi forrás vizéhez. A helyi lakosoknak az új építményt 1940-ben adták át. Az avató ünnepségen beszédet mondott Dlouhy László Párkány akkori polgármestere. DíszĹ‘rséget álltak a párkányi cserkészek. A kiépült artézi forrást a helybéliek örömmel fogadták és használták. Ám nem sokáig. Ugyanis 1949-ben ment végbe a Duna mellett található „öreg fürdĹ‘” – Vadas II. (épült 1952-ben) termálvíz forrásának a feltárása. A geológiai fúrás 97 méter mélységig történt (41 Celsius, 7 liter/szekundum). Sajnos ennek következtében érdekes módon a városi artézi forrás vize lassan apadozni kezdett. Napjai meg voltak számlálva. Miután a forrás végleg eltűnt, a helye még sokáig üresen tátongott, majd földdel betemették és annak egykori létezését az emberek mára már szinte teljesen elfelejtették. Ha netán arra sétálunk, az építmény beton teteje a földbĹ‘l még úgy ahogy látszódik. Az egykori párkányi artézi forrás vizének csobogása már régóta nem hallatszik, ám egyik művileg kialakított távoli „társa” ott található a Sétálóutca közepén, hogy fĹ‘leg a tikkasztó nyári kánikulákban az arra járók-kelĹ‘k szomjukat olthassák belĹ‘le, mint azt hajdanán a helyiek az artézi forrás üdítĹ‘ vizébĹ‘l tették.