A leszakadt hajtórúd a vágányba fúródott és a síneket felszaggatta. Ennek következtében elĹ‘ször a szerkocsi (a gĹ‘zmozdonyok működéséhez szükséges tüzelĹ‘anyag és víz menet közbeni tárolására szolgáló különleges vasúti kocsi, melyet közvetlenül a mozdonyhoz kapcsoltak), majd a poggyászkocsi siklott ki, de ezek még a pályán maradtak. A többi kocsi összetorlódott, majd a vonat szétszakadt. A kocsik kiborultak, három vagon a hat méter magas töltésrĹ‘l lezuhant, két vagon a töltés oldalára borult, és lezuhant a postakocsi is. A többi kocsi is kisiklott, és közülük csak az utolsó maradt a pályán. A szörnyű balesetnél két utas azonnal, egy pedig késĹ‘bb meghalt, tízen súlyosan és többen könnyebben megsebesültek. Volt a sebesültek között egy anya, asszonylánya és annak hathónapos csecsemĹ‘je. Megsebesült a fĹ‘kalauz és a postakocsi két alkalmazottja is. Még szerencse, hogy utazott a vonaton egy orvos, aki elsĹ‘segélyben részesítette a rászorulókat. Hajó szállította Ĺ‘ket az esztergomi kórházba, egy súlyos sebesült a kórházba szállítás közben belehalt sérüléseibe. Szalonkocsijával utazott a vonaton Auguszt szász herceg is, az elĹ‘kelĹ‘ utas azonban szerencsésen, sérülés nélkül megúszta a balesetet. A vonatforgalom elsĹ‘ évtizedeiben az uralkodók általános szokása volt, hogy külön kocsijukat menetrend szerint közlekedĹ‘ vonatokhoz kapcsolták, a különvonatok csak késĹ‘bb jöttek divatba. Súlyosbította a helyzetet, hogy a baleset idején viharos idĹ‘járás uralkodott, hatalmas záporesĹ‘ esett, ami a mentést csak nehezítette. Korabeli lapok beszámoltak róla, hogy a sebesülteket meglátogatta Ferenc József császár szárnysegédje. A baleset egyébként hat évvel az érintett vonal megnyitása után, 1856. május 17-én történt, korabeli állomásmegnevezéssel Szob és Esztergomnána között. A balesetet értékelve szigorú intézkedéseket foganatosított az Osztrák Államvasúttársaság. Mivel a balesetet a mozdony hibája okozta, a vasúttársaság úgy döntött, hogy ezután minden mozdony állapotát indulás elĹ‘tt két gépész szakértĹ‘ átvizsgálja. Nemkülönben a mozdonyvezetĹ‘ket is, hogy nem ittasak-e, mert ilyen esetek is elĹ‘fordultak. A karambolról tudósító Vasárnapi Újság megjegyzi: „Angolországban és Észak-Amerikában, a vasúti társaság köteleztetik az állam által minden szerencsétlenség esetében a sérült vagy annak utódai számára kárpótlást fizetni, nem czélszerű volna-e ezt nálunk is törvénnyé alkotni, majd akkor a vasúttársaság nem bízná egyesek életét holmi ügyetlen mozdonyvezetĹ‘re, hanem megválasztaná embereit, s azokat felelĹ‘ssé tenné minden veszély esetére.