Rendkívül súlyos vonatbalesetnek lehettek tanúi a PestrĹl Bécsbe tartó gyorsvonat utasai Garamkövesd és Párkány között. A délelĹtt 11 órakor elindított szerelvény, amely tíz kocsiból és két mozdonyból állott, a nyílt pályán kisiklott. A vizsgálat megállapította, hogy a kisiklást a Neudorf gyártmányú mozdony bal hajtórúdjának törése okozta.
A leszakadt hajtórúd a vágányba fúródott és a síneket felszaggatta. Ennek következtében elĹször a szerkocsi (a gĹzmozdonyok mĹąködéséhez szükséges tüzelĹanyag és víz menet közbeni tárolására szolgáló különleges vasúti kocsi, melyet közvetlenül a mozdonyhoz kapcsoltak), majd a poggyászkocsi siklott ki, de ezek még a pályán maradtak. A többi kocsi összetorlódott, majd a vonat szétszakadt. A kocsik kiborultak, három vagon a hat méter magas töltésrĹl lezuhant, két vagon a töltés oldalára borult, és lezuhant a postakocsi is. A többi kocsi is kisiklott, és közülük csak az utolsó maradt a pályán. A szörnyĹą balesetnél két utas azonnal, egy pedig késĹbb meghalt, tízen súlyosan és többen könnyebben megsebesültek. Volt a sebesültek között egy anya, asszonylánya és annak hathónapos csecsemĹje. Megsebesült a fĹkalauz és a postakocsi két alkalmazottja is. Még szerencse, hogy utazott a vonaton egy orvos, aki elsĹsegélyben részesítette a rászorulókat. Hajó szállította Ĺket az esztergomi kórházba, egy súlyos sebesült a kórházba szállítás közben belehalt sérüléseibe. Szalonkocsijával utazott a vonaton Auguszt szász herceg is, az elĹkelĹ utas azonban szerencsésen, sérülés nélkül megúszta a balesetet. A vonatforgalom elsĹ évtizedeiben az uralkodók általános szokása volt, hogy külön kocsijukat menetrend szerint közlekedĹ vonatokhoz kapcsolták, a különvonatok csak késĹbb jöttek divatba. Súlyosbította a helyzetet, hogy a baleset idején viharos idĹjárás uralkodott, hatalmas záporesĹ esett, ami a mentést csak nehezítette. Korabeli lapok beszámoltak róla, hogy a sebesülteket meglátogatta Ferenc József császár szárnysegédje. A baleset egyébként hat évvel az érintett vonal megnyitása után, 1856. május 17-én történt, korabeli állomásmegnevezéssel Szob és Esztergomnána között. A balesetet értékelve szigorú intézkedéseket foganatosított az Osztrák Államvasúttársaság. Mivel a balesetet a mozdony hibája okozta, a vasúttársaság úgy döntött, hogy ezután minden mozdony állapotát indulás elĹtt két gépész szakértĹ átvizsgálja. Nemkülönben a mozdonyvezetĹket is, hogy nem ittasak-e, mert ilyen esetek is elĹfordultak. A karambolról tudósító Vasárnapi Újság megjegyzi: „Angolországban és Észak-Amerikában, a vasúti társaság köteleztetik az állam által minden szerencsétlenség esetében a sérült vagy annak utódai számára kárpótlást fizetni, nem czélszerĹą volna-e ezt nálunk is törvénnyé alkotni, majd akkor a vasúttársaság nem bízná egyesek életét holmi ügyetlen mozdonyvezetĹre, hanem megválasztaná embereit, s azokat felelĹssé tenné minden veszély esetére. Juhász Gyula |