Az egykori öldöklő csaták helyszínén, a kicsindi Garam parton került felállításra az a több mint két méter magas emlékkereszt, melyet �sze Ferenc főhadnagy, a Szent László Hadosztály egykori katonája tiszteletére emeltek a múlt év december 27-én. Azon a napon, amikor �sze hadnagy 67 évvel ezelőtt életét vesztette ezen a helyen.
 

Csatay Lajos honvédelmi miniszter 1944. október 12-i rendeletével állította fel az új elithadosztályt, amit Szent Lászlóról neveztek el. Tényleges szervezése viszont csak október 17-én kezdődött meg. Hadosztályparancsnoknak Szügyi Zoltán vezérőrnagyot, vezérkari főnöknek Lajtos �rpád vezérkari őrnagyot nevezte ki. A hadosztály első és egyben legnevezetesebb együttes alkalmazására 1944. XII. 19. és XII. 27. között került sor az Ipoly – Garam közti harcokban. Az alakulat épp ebben a térségben szenvedte el legjelentősebb veszteségeit is. December 27-e volt a végzetes nap, amikor hősies ellenállásukat a túlerő könyörtelenül megtörte és a hadosztály itt harcoló alakulatai nagy részben felmorzsolódtak. Az orosz hadifogság elkerülése végett inkább neki vágtak a jeges Garamnak, hogy azon átkelve megpróbálják életüket menteni, és újra csatasorba álljanak. Többen is voltak, akik a folyó kacskaringóssága miatt háromszor mentek neki, hogy átjussanak a túlsó partra. A kicsindi parton levetkőztek, és úszva, ruha nélkül kelt át a Garamon a hadosztály repülő lövészezrede I. zászlóaljának 70 katonája Pályi György százados vezetésével. A legénység a kicsindi malom ajatjából egy tutajt eszkábált össze, arra felrakták a ruházatukat és fegyverzetüket, majd bele kapaszkodva keltek át a folyón. És ekkor történt a tragédia, melyről Dr. Farkas Jenő, egykori bajtárs beszélt Kicsinden, az emlékmű avatóján. Érzékletesen ecsetelte a szörnyű eseményt, miszerint Pályi százados még látta �sze Ferenc főhadnagyot, amint állt a malom ajtaján, felöltözve, nyakában géppisztollyal. Elmondása szerint az átkelés közben tutajuk a nagy sodrásban megbillent, a főhadnagy ekkor beleesett a jeges vízbe és azonnal elmerült. Holtestét később a kicsindiek találták meg a víz szélén felakadva, zobbony zsebében a katonakönyvével. A helyiek ennek alapján értesítették a családot, és méltósággal eltemették őt a Garam partján. A művelet folyamán egy katona ugyancsak a vízbe fúlt. A Garamot átúszó legénység felkapkodva ruháit és fegyverzetét rohant egyenest Kőhidgyarmat irányába, ahol szíves fogadtatásban volt részük. Viszont „a kőhidgyarmati meleg szoba ellenére” sem jött ki hang a torkukon, csak valamiféle rekedt krákogás. A gyér orvosi ellátás ellenére a fiatal legénység pár nap alatt felépült. Hogy mily´ tisztelet és megbecsülés övezi a Szent László Hadosztály egykori katonáit, bizonyítja az egyre szaporodó emlékművek sora vidékünkön. A december 27-én felállított emlékkereszt Zsákovics László kezdeményezése által vált valóra, melyet a helyi önkormányzat is felkarolt Pásztor Rita polgármester asszony vezetésével. A keresztet Farkas Zsolt, helyi plébános szentelte fel tábori mise keretében. Az eseményen jelen volt �sze Ferenc unokája és lánya is, aki meghatódva emlékezett a 67 évvel ezelőtti szörnyű eseményekre, tragikus sorsú édesapjára. A kereszt híven adja tudtul az egykori nagy csaták színhelyén járónak, hogy: „�sze Ferenc főhadnagy emlékére, aki a Szent László Hadosztály katonájaként hősi halál halt Kicsinden 1944. 12. 27.”

Juhász Gyula