„Ez az év is jól kezdĹ‘dött. A 40 éves lányom Újév délelĹ‘ttjén, 10 óra körül rosszul lett. Borzasztó tolófájásos görcsöket kapott, kiverte a verejték, rázta a hideg, lezsibbadt a bal fele, erĹ‘s hányás késztette. Leírni is sok, nem még hogy elviselni. A rendelĹ‘intézet készültségérĹ‘l másfél óra múlva értek haza, orvosi segítség nélkül. Két doktornĹ‘ is szolgálatos volt. A „felnĹ‘tt” orvos nem volt a helyén, mentĹ‘vel kísérte a lábát eltörĹ‘ édesanyját Érsekújvárba. A másik doktornĹ‘ nem volt hajlandó megvizsgálni a lányomat, mondván, ha megteszi, baja származhat belĹ‘le. Kérdem én, ki halott már ilyet? Egy orvos nem arra esküszik föl, hogy gyógyítson? Ráadásul szolgálatot teljesített. Ki tilthatta meg neki, hogy szolgálat közben megvizsgáljon egy sürgĹ‘s esetet? Az éppen házon kívül lévĹ‘ doktornĹ‘ nĹ‘vére azzal bocsájtotta haza a lányomat, hogy késĹ‘bb telefonon érdeklĹ‘djön arról, megérkezett-e már az orvos. A lányom egyre rosszabbul lett, nagy kínokat élt át. Az unokáim siratták, kérték, hogy segítsen már valaki. Azt hitték, meghal az anyjuk. Telefonáltunk a készültségre, a helyzet nem változott. A nĹ‘vér azt mondta, fél kettĹ‘ elĹ‘tt biztosan nem érkezik vissza a doktornĹ‘, mert még el kell vinni az édesanyját SzĹ‘gyénbe és ha nem bírunk várakozni, hívjuk a 155-öt. Így is tettem. Újra, ráadásul többször is el kellett magyaráznom, mi a probléma, mire végre a vonal túloldalán lévĹ‘ hang közölte, hogy küldi a gyorsmentĹ‘t. Összességében 3 és fél órába került, mire orvosi segítséget kapott a lányom. A gyorsmentĹ‘s orvos vesegörcsöket állapított meg, beinjekciózta és a kórházba vitette. Sokszor csak perceken múlik az emberi élet… Úgy érzem, ez az eset nem tűr hallgatást. Nyilvánosságot követel” – áll a levélben.    

Lapunk a rendelĹ‘intézet vezetĹ‘jén keresztül az érintett orvosokat és az ügyeletet garantáló doktorokat is megszólította. Válaszukból kiderült, hogy a „poliklinikán” gyermek és felnĹ‘tt ügyelet is van. „SürgĹ‘s esetben minden egyes orvos kötelessége az elsĹ‘segélynyújtás. Az ügyeleten elvégzett munkáért a szolgálatos orvosok és nĹ‘vérek a felelĹ‘sek” – áll az ügyeletet garantáló orvosok levelében.

Az éppen ügyeletben lévĹ‘ gyermekorvos az alábbi szavakkal magyarázta az esetet: „A páciens nem volt közvetlen életveszélyben, ezért a nĹ‘vér azt ajánlotta neki, várja meg a felnĹ‘ttek vizsgálatára szakosodott orvos érkezését. Mivel hirtelen fellépĹ‘ gyomorfájdalomról volt szó és a családtagok az ellátást követelték, azt ajánlottam nekik, hívják ki a gyorsmentĹ‘t. Az ilyen tünetek vérteszteket és sebészeti kivizsgálást kívánnak, ezeket pedig az Újév elsĹ‘ napján csakis a kórházakban tudták elvégezni. Mint ember, értem, hogy bármilyen fájdalom esetében az egy perc is örökkévalóságnak tűnik. Mint orvos, tudom, hogy a gyomortáji fájdalom csalóka lehet, és egyes esetekben az analgetikum beadásával további problémákat idézhetünk elĹ‘”.

A felnĹ‘tt orvos magyarázata szerint január 1-én a nĹ‘vér szólt neki, hogy SzĹ‘gyénben baleset történt és nagy valószínűséggel bokatörésrĹ‘l és fejsérülésrĹ‘l van szó. „Véletlenül az édesanyámról volt szó. 9.30-kor indultam az esethez, mert a fejsérülést olyan sérülésként ítéltem meg, amelyet a kórházig kell kísérni” – áll a magyarázatban. Kérdéses, ha valóban akkora nagy volt a baj, akkor miért nem a 155-öt tárcsázták ahelyett, hogy Párkányból ügyeletes orvos indul a helyszínre és miért engedték rögtön haza a megsérült beteget? „Miután visszaértem, rögtön felkerestem a görcsölĹ‘ pácienst. Addigra a gyorsmentĹ‘ is odaért, és a beteg már jobban érezte magát, a görcsök is csillapodtak. A gyorsmentĹ‘szolgálat orvosával konzultálva vesegörcsöket állapítottunk meg” – zárul a levél.

A párkányi ügyeletnek (nem az orvosokról, hanem magáról a rendszerrĹ‘l beszélek) lássuk be, számtalan hibája van. Kisebb eseteket, így például csonttörést, vagy vértesztet kívánó esetet sem tudnak rendesen ellátni, ügyeletkor ugyanis nem működik a röntgen, ahogy a laboratórium sem. ElĹ‘fordult már az is, hogy egy mélyebb sérülést Esztergomban varrtak össze az ügyeletes orvosok, Párkányból ugyanis Érsekújvárba küldték volna a sérültet, ami ugye majd 50 kilométerre van.    

Sz.É.