A sok paptárs mellett a szentmisén részt vett Mons. Viliam Judák nyitrai megyéspüspök is.
A zsúfolásig megtelt templomban mindenki azért jött össze, hogy köszöntse �t tisztelettel és őszinte szeretettel. Híveit mindig szeretettel fogadja, mindenkihez van kedves szava. Ha az elmúlt évekről, évtizedekről kérdezzük, általában azok szépségeit emeli ki, a Jó Isten kegyelmét, mely őt meghívta a papi hivatásra, és abban 65 éven át megtartotta. Isten emberének lenni soha nem volt könnyű, ma sem az. Azonban tudjuk, hogy a sok megpróbáltatás ellenére is boldog papi élete volt, bizonyára azért, mert hitt és hisz a szeretet végső győzelmében. S hogy mi volt az a lelki erő, amely minden helyzetben segítette, erősítette �t, erre egy alkalommal így válaszolt:
"Egyszerű ez. Én az isteni útmutatás szerint szeretem az embereket. Lélekben megbocsátottam nekik, bármit is tettek velem. Isten pedig mindig velem volt, ha kellett, felemelt, máskor bátorított. S újra meg újra megbizonyosodtam arról, hogy a szeretet minden gonoszságot legyőz. Ezt igazolja az életem is."
Ezen a szép ünnepen sem az ünneplés volt fontos számára, hanem hogy hálát adhatott Istennek azért, hogy a pozsonyi székesegyházban tett fogadalmát megtarthatta, s annak szellemében szolgálhatott Isten dicsőségére, egyháza és hívei javára.
Megkérdeztem tőle, hogyan élte meg 65 éves papságát, amire a tőle megszokott szerénységgel így válaszolt:…édesanyám nekem azt mondta, csak akkor legyek pap, ha boldog pap leszek. És én boldog pap vagyok.

(Glázer)